Rudolf Péter - Interjú

A magyar film történetében ritkán születtek folytatások, pláne olyan nyilvánvaló módon, hogy a készítők egy 2-est biggyesztettek az eredeti címe mögé. Te mégis bevállaltad az Üvegtigris 2. -t.

Sokan óvtak attól, hogy galád, pénzhajhászó, sikerorientált tetűnek adjam ki magam, és arra kértek, inkább óvjam meg a közönséget és a rajongókat attól az esetleg csalódástól, ami egy sikeres film folytatásával járhat. Én tökéletesen tisztában vagyok a második és harmadik részek potenciális kudarcával, de azt gondolom, hogy a szándék milyenségétől függetlenül legyen az galád vagy sem - születhetnek értékes folytatások. Az Üvegtigris esetében azonban sokkal összetettebb a helyzet: ez a film öt évvel a bemutatója után is premierfilmek módjára jön-megy a videotékákban, mert az emberek a nehéz pillanatokban szívesen nézik újra, akár társasági összejöveteleken is, és mert sokan újabb és újabb poénokat fedeznek fel a jelenetekben. Az Üvegtigris nem egy dramaturgiai csavargyűjtemény, csupán vicces és életszerű helyzetek sorozata, a folytatásban nem kell tehát még egyet csavarni a történeten, mert nem a sztori adja a film erejét, hanem a figurák és a dumák. Márpedig a forgatókönyvíró Búss Gábor Olivérnél és nálam egy csomó jó ötlet és duma maradt raktáron, ezért szerintem jól tettük, hogy megírtuk és leforgattuk a folytatást.

Ezek szerint nem sokat feszengtél az Üvegtigris 2. készítésekor?

Könnyed lélekkel fogtam neki a munkának, és egyedül attól tartottam, hogy a rajongók pontosan ugyanarra vágynak, amit az első részben megkaptak. Én azonban nem akartam ugyanolyan filmet rendezni, nem akartam matematikai pontossággal kiszámolni, hogy mikor minek kell történnie ahhoz, hogy ez a film ugyanúgy működjön, mint az első. Azt akartam elmondani, hogy most mit érzek ezekkel a figurákkal kapcsolatban, hogy mennyi gondolattal, humorral és fájdalommal gazdagodtak az Üvegtigris alkalmazottai és vendégei az elmúlt években. Az Üvegtigris 2. alapmotívumaiban nem változott tehát, a film mégis teljesen más lett.

Úgy tűnik, Lali lenyugodott, és elmúlt az Amerika-mániája is. Ráadásul a filmben többször is elhangzik, hogy az élet szép. Minek köszönhető ez a változás?

Szerintem nemcsak Lali, de az egész világ Amerika-mániája megszűnőben van. Az elmúlt időben zavarosabb lett a hozzá fűződő viszonyunk, szemben a rendszerváltást követő évekkel, amikor mindannyian vágyakoztunk a nagy szabadság képzete felé. Az emberek közérzete sajnos nem lett annyival felszabadultabb, mint amennyit ettől az egész ügytől vártunk, éppen ezért az Üvegtigris vevőkörének Amerika-mániájából az Amerika eltűnt, és maradt a mánia.

Esetünkben a Japán-mánia? ( A film vége felé egy japán turistacsoport szállja meg a büfét - a szerk. )

A japánvonal csak egy science-fiction-elem a történetben - legalábbis ahhoz képest, amiről ez a jelenet igazából szól. Róka egyik kütyüje, egy vásári körhinta váratlanul működni kezd, de ez a siker nem esik jól hőseinknek. Hiába indul be a körhintával együtt a büfé is, Laliéknak nem tetszik a nyüzsgés és a vállalkozói értelemben vett siker, mert számukra sokkal többet jelentett a filléres problémák ideje, amikor nyomorukban kinevethették - és esetenként elárulhatták - egymást.

Hol tart a magyar Üvegtigris -mánia?

Él és virul. Jártam olyan avatóünnepségeken, ahol az emberek Babetta-versenyeket rendeztek, van rengeteg fan-club, nyáron pedig országos Üvegtigris-találkozón vettem részt Visegrádon. Ebben a dologban számomra az a legszebb, hogy mindez spontán módon alakult ki, és nem egy profi pr-gépezet szervezte ezeket a programokat. Az őrületet nem mi gerjesztjük, hanem maga a film.